Juhász Judit író - rövidebb történetek

 Nem gondolta volna, Karin után épp egy férfi fogja meg a fantáziáját. Feri a helyi középiskolában tanított földrajzot, természetismeretet; hetente egyszer pedig a mentőszolgálatnak mutatta be a környéket, megismertetve az újoncokkal a terepet és a különféle karsztformákat. Az első pár kirándulás alkalmával is sokat beszélgettek, tetszett neki a vállas, színes felsőket viselő, rasztahajú férfi, aki olyan könnyeden válaszolt hallgatósága minden kérdésére.  Csak saját magát nem tudta elhelyezni. Hiszen korábban nővel járt, el is fogadta saját másságát, erre most itt ez a pár évvel idősebb fiatalember, aki kirándulás után elhívta fagyizni, majd többször elkísérte az albérletéig. Fel nem hívta magához, a srác pedig nem erőszakoskodott. Orvos édesapja tette benne helyre saját kételyeit. - Gyöngyvirágom, ne skatulyázd be magad! – kérte – Akkor abban a kapcsolatban érezted jól magadat, egy másik lány mellett. Azóta eltelt pár év, idősödtél, sokat változtál, amit lehet te nem érzel, d...

 - Professzor úr, hall engem? – kérdezte, bár ekkor rájött, előbb magát kell összeszednie, hiszen a hangja elhaló, erőtlen. Elkezdte magát végigvizsgálni. Feje ép, karjai épek, lábai is, mozgatni tudja minden tagját, csak a feje fáj – nyilván az eséstől – és mintha hideg borzongás járná át időnként – ez lehet a nedves sártól. - A zsákját is megtalálta. Lassan, óvatosan állt fel, majd lerázta magáról a sarat, kicsit átmozgatta a tagjait. Jól van, ezt megtudta magáról állapítani, viszont az előtte fekvőnek segítségre van szüksége. Letérdelt az apja korabeli férfi mellé. - Professzor! -Hallom – jött az elhaló hang – már az előbb is szóltam. Ne üvöltsön, mert beszakad a fejem. Erre elmosolyodott. Legalább magánál van, és ez már jó.  - Fel tud ülni? – kérdezte, mire a férfi kinyitotta a szemeit, aztán hirtelen vissza is csukta. - Amíg így a képembe világít, kizárt.  - Bocsánat – vette le a fejlámpát. Volt az öregnek egyfajta stílusa.  - Nagyon fáj a bal lábam – sóhajtotta...

  Egy pillanat műve volt. Még épp becsúszott a kőzetek közötti résen, mire érezte, a felette lévő agyagréteg meglódul, és mint egy vastag paplan, fölé csúszik. Még hallotta a csapatvezető kiáltását. - Gyöngyi, vigyázz! Nem jutott ideje átkapaszkodni máshová. Bízva saját megérzéseiben, elengedte a kőzetet, majd ugrott.    Karin… Látta őt maga előtt, ugyanúgy, ahogy akkor, az első este… A másodévet kezdte; koncerteket tartottak a campuson. Ivott, de még tudta hol az a határ, amíg magánál volt. Üvöltött a zene, tombolt a csoporttársaival együtt, majd egyszer csak egymás mellett ugráltak Karinnal. Aztán a koncert végén a hosszú szőke hajú lány megragadta a csuklóját, és magával húzta. A folyóparton ülve nézték hajnalig a csillagos eget. Nem is emlékezett rá, beszélgettek-e. Csak ültek egymás mellett, Karin pedig fogta a kezét.  A lány bölcsésznek tanult, de szeretett festeni, gitározott, mindenkivel jóban volt, de senkire nem nézett olyan átható tekintettel, mint rá. Hónapo...

  Nem látott, nem hallott semmit, csak az ujjából kisugárzó őrült fájdalmat érezte, de inkább ezt, mint minden mást. Zsolt rázta. - Zsuzsi! Zsuzsi, az Isten szerelmére, kettéharapod a saját ujjadat! – hallotta a férfi hangját. Nem bírta tovább, nem tudta visszanyelni az előtörő érzelmeket. Keservesen és hangosan - mint valami kisgyerek -kezdett el sírni. Ekkor már engedett a harapás, leengedte mindkét kezét, mire a mellette guggoló férfi átkarolta, felhúzta a padlóról és lefektette az ágyra. Oldalra fordulva zokogott, ki tudja meddig. Zsolt ott ült mellette, simogatta, és most már emlékezett rá, hányszor simogatta a hátát az első napokban, míg az ágyat nyomta. - Csak sejtettem, hogy nagyon mély nyomott hagyott benned a rosszullét – mondta később Zsolt, mikor már a párnán feküdt a takaró alatt, véresre harapott ujját Zsolt egy hóval átitatott zsebkendőbe tekerte, párja pedig sírástól megduzzadt arcát simogatta. – A vetélésed utáni első menzeszkor otthon voltam. Kétségbeesetten k...

  Hallotta a megszokott, jellegzetes billentyűk ütődését, a határozott kattintgatásokat, mire felnézett. Sötétség vette körül, csak a ház hátuljából, a szoba felől szűrődött ki a félig nyitott ajtón egy kislámpa fénye. Kikászálódott a fapadlóra az ágyból, most már meg akart mozdulni. Az egész napot végigfeküdte, átaludta. Csendesen sétált a szoba felé, és az ajtón keresztül belesett. Zsolt valami gépalkatrészt tervezett. Sokszor látta korábban is, amint elmélyülten dolgozott. A férfi megérezhette, hogy nézi, mert egyszer csak felpillantott. - Jobban vagy? – kérdezte, mire bólintott. - Megfürödnék. Valamivel később egy meleg vízzel telt kádban, férfitusfürdővel mosta a haját. Zsolt saját ruháiból adott neki tisztát. Holnapra talán megszáradnak a sajátjai is. Már a haját öblítette, amikor hirtelen elsötétedett a fürdő, leállt a bojler. Felült a kádban, felhúzta a lábait. - Zsolt! – kiáltotta el magát. Nem szeretett sötétben vízben lenni. Feszengve ült a kádban. - Elment a...